Miért nem egyezik meg a fővízmérő és a lakás-mellékvízmérők által mért fogyasztás?

Lehetséges okok:

Nem egy időben történő leolvasás, ami adott időszakban a főmérő számlájában többletet vagy negatív elszámolást eredményezhet – ez azonban hosszú távon kiegyenlítődik.
Nem az előírásoknak megfelelő beépítés, vagy a függőleges számlaphelyzetű beszerelés a szabályosan beszerelt főmérőhöz képest kedvezőtlenebb mérési pontatlanságot eredményez.
A lakás-mellékvízmérők egész köbméteres, felfelé vagy lefelé kerekített leolvasása (vízmérőnként ±0,5 m³ eltérés), a leolvashatóság nehézségeiből (rossz látási szög, szennyezett, bepárásodott számlap stb.), a látási hibákból adódó félreolvasás vagy a szándékos „mérőállás torzítás” (valós mérőálláshoz képest kevesebb bediktálása) a valóstól eltérő fogyasztási értéket eredményezhet.
Az indulási érzékenység az a legkisebb víztérfogatáram, ahol a mérő már mér. A vízmérők indulási érzékenysége típusonként eltér, a főmérő indulási érzékenysége jellemzően magasabb. Így a főmérő már az olyan kisebb vízfogyasztásokat is megméri, amelyeket a mellékmérők még nem. Előfordulhatnak olyan alacsony intenzitással járó vízveszteségek (pl.: a belső hálózaton nem kívánatos szivárgások, elfolyások, a lakásokban csöpögő csapok, szivárgó WC tartályok), melyeket a mérő sajátosságából – a függőleges számlaphelyzetből –, vagy adott esetben szabálytalan beépítésből adódó alacsony indulási érzékenység miatt a mellékvízmérő nem, a főmérő azonban megmér. Az ilyen fogyasztások lakásonként összeadódnak, és a főmérőn megjelennek.