A telep teljes egészében fedett, a szagkezelés módja az adott légtér szennyezettségének függvényében került meghatározásra. A jobban szennyezett levegőt az előtisztítási szakaszból, az előülepítőkből és az iszapkezelő létesítményekből kémiai kezeléssel, míg a kevésbé szennyezett, ámde jóval nagyobb mennyiségű elszívott levegőt, melyek a biológiai medencék légteréből és az utóülepítők szellőztetéséből származnak, biológiai szagkezelő egységek segítségével szagmentesítik.
Ez az egység három, sorba kötött mosótoronyból áll, óránként kb. 75 000 Nm3 szennyezett levegőt képes megtisztítani.
Működésük teljesen automatikus. A torony alján visszanyert permetvíz vagy recirkuláltatásra kerül, vagy visszavezetik a telep fogadóműtárgyába.
A kellemetlen szagú vegyületek biológiai lebontását ún. biofilter segítségével, hordozóanyagon lévő speciális baktériumok végzik átszűréssel. A tisztítandó levegő összetétele és a telep jellemzői határozzák meg az adagolandó tápanyag (pl. foszfor) mennyiségét.
A szűrők felületének permetezése állandó relatív páratartalmat tart fent a töltetágyban, biztosítja a baktériumok tevékenységéhez szükséges tápanyagokat és lehetővé teszi biológiailag oxidált végtermékek (pl. szulfátok) eltávolítását. A reaktor alján visszanyert permetvíz vagy recirkuláltatásra kerül, vagy visszajuttatják a víztisztító vonalra.
A biológiai szagtalanító egység 215 000 m3/h-250 000 m3/h mennyiség kezelésére képes. A szűrőközeg szemcsemérete 3-6 mm. A telepen 6 darab ilyen biofilter található.