Szagkezelés

A telep teljes egészében fedett, a szagkezelés módja az adott légtér szennyezettségének függvényében került meghatározásra. A jobban szennyezett levegőt az előtisztítási szakaszból, az előülepítőkből és az iszapkezelő létesítményekből kémiai kezeléssel, míg a kevésbé szennyezett, ámde jóval nagyobb mennyiségű elszívott levegőt, melyek a biológiai medencék légteréből és az utóülepítők szellőztetéséből származnak, biológiai szagkezelő egységek segítségével szagmentesítik.

Fizikai-kémiai szagkezelés

Ez az egység három, sorba kötött mosótoronyból áll, óránként kb. 75 000 Nm³ szennyezett levegőt képes megtisztítani.

• Az első savas torony 3 pH értéknél üzemel, kénsav (H₂SO₄) adagolásával. Ez a torony leválasztja a nitrogén vegyületeket (NH₃ és aminok).
• A második és harmadik torony a lúgos és oxidáló mosó. Az egységek 9-11 pH körüli értéken üzemelnek nátronlúg (NaOH) és nátrium-hipoklorit (NaOCl) adagolással, így választják le a merkaptánokat, a kénhidrogént, a szerves savakat, és az aldehidet.

Működésük teljesen automatikus. A torony alján visszanyert permetvíz vagy recirkuláltatásra kerül, vagy visszavezetik a telep fogadóműtárgyába.

Biológiai szagkezelés

A kellemetlen szagú vegyületek biológiai lebontását ún. biofilter segítségével, hordozóanyagon lévő speciális baktériumok végzik átszűréssel. A tisztítandó levegő összetétele és a telep jellemzői határozzák meg az adagolandó tápanyag (pl. foszfor) mennyiségét.

A szűrők felületének permetezése állandó relatív páratartalmat tart fent a töltetágyban, biztosítja a baktériumok tevékenységéhez szükséges tápanyagokat és lehetővé teszi biológiailag oxidált végtermékek (pl. szulfátok) eltávolítását. A reaktor alján visszanyert permetvíz vagy recirkuláltatásra kerül, vagy visszajuttatják a víztisztító vonalra.

A biológiai szagtalanító egység 215 000 m³/h-250 000 m³/h mennyiség kezelésére képes. A szűrőközeg szemcsemérete 3-6 mm. A telepen 6 darab ilyen biofilter található.