A települések vízellátó rendszerei vízbeszerzési objektumokból (kutak, források, folyóból vagy tóból való felszíni vízkivétel, illetve regionális rendszerhez való csatlakozás), a település mennyiségi és nyomásigényét kielégítő szivattyútelepekből, közcsőhálózatból, (melyre a fogyasztók csatlakozhatnak) és tárolókból állnak. A tárolók a termelés és a fogyasztás közötti időbeli különbségeket hidalják át. Ezek – ha a terep magassága megfelelő – lehetnek medencék, vagy víztornyok a sík vidékeken, illetve hegyes területek legmagasabb pontjain.
Az „aranykor" után
A főváros területén – nem számítva ide az egyes ipari üzemek területén levő fogyasztói tornyokat – több olyan víztorony van, amelyik szerepet játszik vagy játszott a vízellátásban.
A korábbi peremvárosok és falvak önálló vízművekkel, így víztornyokkal rendelkeztek. Az 1950-es egyesítéskor a Fővárosi Vízművek e berendezéseket átvette, a hálózatot egységesítette, fejlesztette, ennek következtében néhány víztorony feleslegessé vált. Lebontották a rákoscsabait, a két mátyásföldi Corvin-tornyot, a budafoki Kereszt-hegyi tornyot, a Stefánia útit és a kőbányait.
Egy furcsa végóra története
A kőbányai telep területén tervbe vették a medence kapacitásbővítését. Ehhez elegendő hely állt rendelkezésre, de ott magasodott az 1903-ban épült, mindinkább feleslegessé váló víztorony. Döntés született "megsemmisítéséről". A munkát végző vállalat felszerelte a robbantáshoz szükséges patronokat, és arra készültek, hogy a ritka látványosságot, a robbantást, meghívott vendégek előtt végzik el. Közeledett az év vége, a karácsonyi szabadságok ideje, no meg a kötelező tervteljesítés, ezért kitűzték a robbantás napját 1968. december 22-re. A nevezetes napon olyan sűrű köd szállt Ie, hogy bár a robbantást sikeresen végrehajtották, azonban azt csak hallani Iehetett, látni nem.
Szerepcsere
A hajdani, belga érdekeltségű, újpesti Ister vízműhöz tartozó víztornyot átállították ipari víz (nem ivóvíz minőségű víz) tárolására. Ugyancsak ipari vizet tárol a Nagytétényben felállított "Chinoin-víztorony". A vízellátó rendszerből kivonva, de áll még a kispesti (raktárként szolgál), a népligeti (mint lépcsőház), a mátyásföldi (köréje lakást építettek), a rákoshegyi víztorony (újabban kilátóként működik, bár állapota nem túl jó).
Tornyok vasbetonból
Magyarországon már 1880-tól készítettek vasbeton szerkezeteket. Az 1900. évi párizsi világkiállítást követően dr. Zielinski Szilárd (1860 - 1924), műegyetemi tanár, mint a Hennebique-féle szabadalmak magyarországi képviselője fontos szerepet vállalt a technológia elterjesztésében. Hamarosan megnyerte a Magyar Mérnök és Építész Egylet bizalmát a vasbetonszerkezetek iránt. A századfordulót követően sorra épültek víztornyok, így az általa tervezett – fentebb említett – kőbányai (1902-1903), a szegedi (1904), a margitszigeti (1911) és a Szabadság-hegyi (1912).
Margitszigeti víztorony
A 
Margitszigetet az 1908. évi XLVIII. törvény alapján közkertté nyilvánították és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tulajdona lett. A 96,5 hektár területű park fenntartásához jelentős mennyiségű öntözővízre volt szükség, ezért a kedvező adottságú területen kutakat, gépházat, hálózatot és egy víztornyot építettek. A torony alaprajza nyolcszögű, szimmetrikus szerkezet, magassága 55 méter.
Vasbeton pillérek alkotják a fő tartószerkezetet, amelyre a 40 m magasságban elhelyezett, 600 m3-es vasbeton tartály súlya nehezedik. A torony egy bordás vasbeton síklapon áll. A vízellátó rendszer a "várositól" függetlenül működött, 1950-ben ezt is átvette a vízművek. Felismerve a sziget kitűnő adottságait, további kutakat építettek, a többletvizet a Margit-hídon át a hálózatba juttatták. Ezzel megpecsételődött a torony sorsa, mert a megemelkedett hálózati nyomás meghaladta a toronymedence 40 méteres magasságát. A torony ma ipari műemlék, szerves része Budapest városképének, és a Fővárosi Vízművek Zártkörűen Működő Részvénytársaság jelképe.
Víztorony-reneszánsz
Épültek új víztornyok is, mégpedig Kispesten és Csepelen a lakótelepek tízemeletes házainak ellátására. A két torony azonos terv szerint épült, a törzseket csúszózsalus eljárással, a kelyheket előregyártott, bennmaradó zsaluval szerelték. A kehely a terepszinten készült, majd hidraulikus szerkezettel emelték a magasba, és rögzítették. A tornyok 60 méter magasak, a kelyhek űrtartalma 3 000 m3. Az újpalotai lakótelep ellátására a gépház melletti toronyház tetejére 2 × 300 m3-es acélmedencét építettek, bár később ezt a tornyot kikapcsolták a rendszerből és áttértek fordulatszám-szabályozós üzemre.
Ugyancsak lakótelepi toronyházak ellátására építettek Kelenföldön, a Fejér Lipót utcában két épület tetejére egy-egy 30 m3-es medencét. Ma már ezek sincsenek használatban, ellentétben a Szabadság-hegyi, Eötvös úti, 200 m3-es vasbeton víztoronnyal, amely ugyancsak dr. Zielinski Szilárd tervei szerint 1912-ben épült. A toronymedencét a Diana úti gépház tölti, ma már automatikus üzemben. A torony földszintjén egy nyomásfokozó berendezés működik, mely a János-hegyi kilátóig emeli a vizet.
Végül, de nem utolsó sorban egy-egy acél hidroglóbusz is épült a Szentendrei-szigeten a horányligeti, illetve surányligeti üdülőtelep ellátására.
Budapest legújabb víztornya, a Budafoki-víztorony
Budafok és környéke folyamatosan növekvő vízigényének kielégítése érdekében a Fővárosi Vízművek megbízásából egy 3 000 m3-es víztorony épült fel a Nagytétényi-fennsíkon. Hasonló beruházásra több mint harminc éve nem került sor.
A víztorony megépítését Budafok és környéke földrajzi adottságai tették szükségessé. Egyrészt, évek óta egyre többen költöznek a környékre, és a közeljövőben megvalósuló ingatlanberuházások nyomán a lakosság számának további jelentős emelkedése várható, így a vízigény is folyamatosan emelkedik. Másrészt, a település olyan magaslati területen található, melynek stabil és minden körülmények között zavartalan vízellátása csak egy megfelelő ellennyomást nyújtó tároló segítségével biztosítható.
A Kamaraerdő melletti fennsíkon felépült, hárommillió liter víz tárolására alkalmas víztorony 42 méter magas és 700 méteres töltő- és űrítővezetékkel rendelkezik.
A víztorony világszinten is egyedülálló módon aszimmetrikus szerkezetű, elegáns és dinamikus építészeti megoldásával, környezethez alkalmazkodó megjelenésével a budapesti víztorony-építészet legjobb hagyományait folytatja.
A Budafoki víztoronynak köszönhetően a térségben hosszú távon is biztosítottá vált az egyenletes, garantáltan szünetmentes vízszolgáltatás, mely a budafoki háztartások közel harmadában jelent érezhető minőségjavulást.
