A Rákosszentmihályi víztároló medence

A Gruber József víztároló előmodellje

A víztárolók feladata

A városok vízfogyasztása napszakonként változó, miközben a víz kitermelése folyamatos. A medencék és a víztornyok feladata, hogy ezt kiegyensúlyozzák, így ezekben tároljuk az adott pillanatban keletkező felesleget. A bennük lévő víztömeg adja a rendszer működéséhez szükséges hidrosztatikus nyomást, kiegyenlíti a nyomásingadozásokat, valamint szükség esetén tűzoltóvízként vagy biztonsági tartalékként is funkcionál.

Elhelyezkedés

A Rákosszentmihályi medence a XVI. kerületben, a Budapesti úton található. 1972–1976 között épült feszítettbeton-eljárással, és ma már nem üzemel. A Gruber József víztároló és a Rákosszentmihályi medence csaknem egyforma tengerszint feletti magasságban helyezkedik el.



Ez a medencetípus az első ilyen kísérleti építmény Magyarországon. Az építése közben megszerzett tapasztalatokat később a Gruber József víztároló létesítésénél használták fel, ugyanakkor a Rákosszentmihályi medencét a müncheni víztároló alapján mintázták. Az itteni geológiai különbségeket, valamint a víztároló eltérő funkcióját figyelembe véve tervezték meg a német építmény alapján. A Gellért-hegyi létesítmény kapacitása 80 ezer köbméter, a Rákosszentmihályi medencéé „csak” 10 ezer köbméter – utóbbi tehát a Gruber József víztároló kisebb méretű megfelelője. A födémszerkezet stabilitását 22 tartóoszlop biztosítja.

A víz útja a medencében

Amikor a víz a káposztásmegyeri főtelep felől megérkezett a medencébe, két perforált fal várta, amelyen áthaladva lamináris áramlás alakult ki, majd a víz egy réselt falú elosztócsatornába ömlött. Ennek a kialakításnak köszönhetően a medencében a beérkező víz észrevétlenül, folyamatosan áramlott, amely dugattyúszerűen tolta maga előtt a már bent lévőt, és nem keveredett vele.

A medence titkai

A medence terelőoszlopaival és „zongora alakú” formájával akadályozta meg a pangó víz kialakulását. Hidraulikai szempontból ez ma is az egyik legtökéletesebb vízáramlást biztosító medencetípus. A legmagasabb üzemi vízszint 6 méter volt.



Újszerűen oldották meg a víz feletti légtér szellőztetését is. A szabadból érkező, többszörösen szűrt levegő hőcserélőn haladt át, hőmérséklete télen-nyáron azonos volt a vízével, így nem csapódott le a pára, amely teret adott volna a mikroorganizmusoknak. A ventilátoros szellőztetés hatására a teljes vízmennyiség állandó mozgásban volt, így nem telepedhettek meg benne kórokozók. Mindezek ellenére természetesen a vizet klórozni kellett, amit folyamatos ellenőrzés mellett, helyben végeztek el a szakemberek.

A víz útja a medencéből

A Rákosszentmihályi medence gépháza három nagyobb és három kisebb gépegységből áll. Valamennyi gép óránként 900–1300 köbméter vizet képes továbbítani. Ez nagyjából annyi víznek felel meg, mint amennyi egy 50 méteres versenymedencében elfér.
Amíg működött a Rákosszentmihályi medence, a nyári időszakban naponta 60 ezer, télen napi 45 ezer köbméter víz áramlott ki innen a Cinkotai úti 10 ezer köbméteres medencébe és a leágazások fogyasztóihoz. A medencében lévő vizet az üzemirányító diszpécser naponta kétszer cserélte. A medenceüzem egyik szerepe az volt, hogy a vizet a gépház csúcsidőben a hálózatba szivattyúzza. Innen kapta a vizet a magasabban fekvő Mátyásföld és Rákoshegy.
Az ivóvíz közös kincsünk, ezért továbbra is mindent megteszünk, hogy megóvjuk, és mindenki számára elérhetővé tegyük a nap 24 órájában.